Az Óriásnő

Görög Templom, Vác, 2012. IV. 3–V. 6.
Farkas Viola

Tóth Angelika festményeit nézve a Federico Fellini filmjeiben szereplő óriásnők jelennek meg lelki szemeim előtt, ők festettek volna hasonló képeket – mintha három méter hosszú kezek készítették volna e festményeket. Közelről, normál távolságról – ha létezik ilyen – sokszor absztrakt képeket látunk, ezek távolról figurálisnak és fotószerűnek mutat - koznak. Lázár Ervin egyik meséjében mondják, hogy meglehetős távolság kell a pomogácsok helyes észleléséhez. Azt hiszem, ezt a mondatot nem kell magyaráznom egy művészettel foglalkozó közegben, bár emlékeztetnem nem árt rá, mert néha elfelejtjük, hogy ugyan minden művészet az adott kontextusban születik, de ha száz vagy ötszáz év múlva egy kukkot nem értenek majd belőle, akkor hiába. Arról nem is beszélve, hogy vizualitásról lévén szó, talán nem árt, ha az egymástól pár száz, esetleg ezer kilométer távolságra élőknek is jelent valamit a másik művészete. Szóval, a világmindenséget nem lehet megspórolni.

Tóth Angelika művészete a legnemesebb értelemben nőies. Lírai expresszionizmus, lírai vadság jellemző festészetére. Kerüli a direkt női témákat, a létezés női tapasztalata nem témájában jelenik meg, hanem mód - szerében, egyfajta ellentmondásban: líraisággal párosult vadságban. Ez az ellentmondásosság ott is tetten érhető, hogy sokszor az az érzésünk, impresszionista képeket látunk a szimultán kontrasztok használata miatt, de egyéb eszközeit tekintve mégis az expresszív stílus jellemző rá. Mindig érzek némi heroizmust, mikor nőnemű festők expresszionista képeit nézem.

A váci Tragor Ignác Múzeum gyűjeteménye az egyik nagyon figyelemreméltó gyűjtemény hazánkban, kifejezetten a mimézis alapú figurális festészetre koncentrál. Tóth Angelika egyrészt váci származású, másrészt a már említett okok miatt művészetének bizonyos vonatkozásai rokonságot mutatnak ezzel a koncepcióval.

A kiállításon festmények és akvarellek egyaránt lát - hatók. A művész mindennapi, pózmentes pillanatokat örökít meg ezeken a képeken. Emberek jönnek-mennek, tesznek-vesznek, egy nő fut esernyővel a kezében, egy gyerek anyjával üldögél egy hídon. Feltűnően sok a hátulról ábrázolt ember.

Tóth Angelika szeret utazni, 2010-ben Kínában járt, a most kiállított festmények nagy része ennek hatására készült. Kínában a keleti letisztultság vonzza, nemcsak témájában, hanem festésmódjában is megfigyelhető ez a hatás, sok üres felülettel dolgozik, sok fehéret használ. Az az érzésünk, hogy biztos ott van minden képe témájának születésekor, mindennek, amit megörökít nemcsak szemtanúja, hanem részese, de mégis távolságot tart, benne is van, de mégis távolról figyel. Ez hirtelen ellentmondásnak tűnik, de nem az, hanem sokkal inkább nagyon jó arányérzék.

Barakonyi Zsombor lecserélte az olajfestéket és az ecsetet akrilra, sprayre, lakkra és pengére, hogy a fotó fénylátásmódjához közelebb álló festményeket készítsen. Tóth Angelika mindezt hagyományos eszközökkel, olajfestékkel és ecsettel éri el. Három most kiállított festménye – A hajós, A hajós imája, Átlagos nap – első ránézésre Barakonyi Zsombor festészetét juttathatja eszünkbe. Az Átlagos nap című festmény nem mellesleg Seurat Grande Jattejának hangulatát idézi, átültetve a 21. századra.

Az Út II. című 2010-es festményen egy öregembert látunk, nekifutáshoz készülödik, az egész kép lüktet, a piros ruhás idős ember mérhetetlen energiával készül a fehér út megtételére. A dinamizmust fokozza a kék szín használata a piros mellett, a néhol vastag rétegben felvitt festék, az elnagyolt ecsetkezelés. Minden festményére jellemző ez a feszültség.

Apró akvarelljei közt – a berlini képek-sorozatból – találunk egy-két gyöngyszemet. Egy lehajló férfit, egy kislányt látunk lebegni a térben, hiányzik minden olyan vonal, ami a teret érzékeltetné. Velázquez A pojáca Pablo de Valladolid ja, vagy Manet Fuvolás fiúja lebeg hasonló módon.

Tóth Angelika sokat utazik, néha tévelyeg, talán amiatt, ami festészetének filozófiája is, miszerint a dolgok különböző távolságokról különbözőként mutatkozzanak meg. A pomogácsok helyes észleléséhez meglehetős távolság kell.